Hogyan lehet itthonról elvégezni online MIT-n vagy Berkeley-n oktatott hivatalos tantárgyakat? Hogyan kaphatunk minderről egy igazolást? Miért is és miképp lesz ez
egy oktatási intézménynek versenyelőny ?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel bennünk, mikor először megpillantjuk www.coursera.org weboldalát (A bevont oktatási intézmények többek közt: Princeton, CalTech, Stanford, Berkeley, Johns Hopkins, Pennsylvania Univ.). Egyébként a MOOC jelentése: Massive Open Online Course- online tömegkurzusnak lehetne fordítani. Dr. Fehér Péter, kollégám, saját élményei alapján.
2008-ban egy kanadai professzor páros George Siemens és Stephen Downes indította el első online kurzusát Connectivism and Connected Knowledge címen.
Most mikor nézem az oldalt már több, mint 2 millióan kapcsolódtak különböző kurzusokhoz, és 209 szeminárium létezik. Egy-egy kurzusnál található az oldalon egy ajánló videófilm is, amelyet a kurzusvezető tesz fel, és ő invitál. Minden kurzus más, és más. Nem sok társadalomtudomány kurzus van, döntően IT és orvosi szemináriumokat láttam (Johns Hopkins és CalTech szervezésében), magam a Szociálpszichológia kurzust tekintettem meg, és lehet, hogy kipróbálom tavasszal. A professzor immáron második alkalommal indítja el kurzusát, hangzik a videóban, ami feliratos, így könnyebben lehet értelmezni a hallottakat.
Ahhoz, hogy a nagy egyetemek igazolást adjanak, vagy elfogadják az online kurzus teljesítését offline tantárgyként, ahhoz elég kötött szabályok és menetterv szükséges. A magas lemorzsolódási aránynak -közel 60-70 %- ez lehet az alapoka. Nagyon nehezen teljesíthetőek a feltételek, ahogy dr. Fehér Péter említette, ki Internettörténelem, technológia és biztonság kurzust végezte el. A beadandó dolgozatok javítását csoporttársak végzik el- ún. peer assessments címen.
Kvízeket, kérdőíveket, esszéket kell kitölteni, leadni. A tematika, ahogy az ábrán is látszik, elég feszes tempót diktál. Kérdésekkel, vagy egy tanársegédet, vagy magát a professzort lehet zavarni.
Újra felvetődnek a kérdések: miért éri meg ezeknek a nagy egyetemeknek ennyi energiát belefektetni? Miért teszik online mindenkinek elérhetővé? Van–e valami koncepció mögött, amilyen kurzusokat hirdetnek meg? Az online oktatásé a jövő, és emiatt foglalkoznak a nagy egyetemek professzorai ezzel? Milyen érdekes, hogy amíg Murdoch felszólított mindenkit, hogy nincs több ingyen ebéd online, addig a féltve őrzött "titkok" kiszivároghatnak? Micsoda tudományos networking indulhat el a hallgatók között! Főleg, ha megnézzük, hogy döntően orvosi és műszaki kurzusok elérhetőek. Anno 1945-ben létrehozott Vannevar Bush: Memex koncepciót idézi ez a törekvés. Akkor azt fogalmazták meg, hogy miért kell a kutatóknak különböző kontinenseken ugyanarra a felfedezésre/végeredményre jutniuk? Kössük össze és tegyük elérhetővé a tudást! Most talán az online csatornán ez megvalósul.
Itt láthatjuk, hogy hányfajta kategóriákat kínál fel a rendszer a regisztrálók számára! Sajnos nincsenek mellette a tényleges kurzusszámok! Ha például a Social sciences kurzusválasztékra megyünk rá, akkor csak három kurzus közül lehet választani.
Kritikaként fogalmazták meg a coursera-val szemben: a lemorzsolódást, a tárgyi tudás értékét, a tanársegéd tudásismeretét. Ezzel vége a kontakt-oktatásnak a nagy távolságok leküzdése és az online aktivitás miatt, így az oktatás tanár-hallgató viszonyának egy új korszakába léptünk.
Az ábrák dr. Fehér Péter, PhD. tatabányai Mindentudás napján (2012.11.22.) elhangzott előadás PPT fóliái.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.