Néha másban sem gondolkodom, csak abba, hogy mint oktató, felkent papokként hirdetjük a tudomány igéjét. El kell juttatni a gondolatokat. Ha kell élőszóban, ha kell olvasmányok által. Mert még nem ismerjük a Mátrix majd beveszed a kapszulát módszert.
Évek óta küszködöm a Médiagazdaságtan tantárgy buktatóival. Rengeteg információ, piaci ismeret, gazdasági ismeret szükséges a tantárgy elvégzéséhez. És hiába állok kint és mondom nektek fennhangon, készüljetek, mert gond lesz, készüljetek, mert bukás lesz. A szó elszáll, de a jegyek száradnak a papíron... (persze az élőbeszédnek is csak a 7%-a a verbális szavak füzére, a többi a metakommunikáció. Ezért kapom gyakran, hogy jók voltak az előadások, jól éreztem magam (ami már jel arra, hogy lehet egy oktatási órán jól érezni magad, nem paradoxon- A szerk.:)
Minden évben próbálok, valami újat, valami reformot bevinni, hátha az megtöri a jeget, és a bukásarányt. Idén, ebben a félévben, farkasszemet néztem velük és az információhalmazzal is. Minden egyes előadásra előre felvittem egy hosszabb cikket, amely az adott nap témájához kapcsolódik, és nincs benne a könyvben (friss cikk Infokommunikációs Jog, Média, Műhold Kábel írásai), így kiegészítő jelleggel árnyalja a képet, még egyszer visszavezeti az olvasókat a hallottakhoz.
Nem, nem szerettem volna, ha otthon elolvassa, az sosem jön be. Annyit kértem tőlük, hogy minden órára hozzák be kinyomtatva. Mivel év elején csoportokba osztottam őket, így minden csoportból gondoskodtak a példányról (csoportbeosztás szemináriumi aktivitás értékeléséhez kellett, mert az is egy érzékeny pont, de arról majd később másik posztban írok).
Tehát, mit is csinál a 21. században az oktató, ha megérti, hogy másképp nem megy, maga kontrollálja, hogy bemegy-e az információ... És igen, szépen, előttem mindenki elolvasta a cikket. Együtt, egy időben, egymás tempóját figyelve. Majd trükkös kérdésekkel a csoportokat megmozgatva, visszakérdeztem az anyagot. Igen, elvett értékes időt a szemináriumból, de a réven többet nyertem, több percnyi figyelmet olyan irodalom számára, ami sosem jutott volna el hozzájuk. Most rákérdeztem plusz pontért zh-ban ezekre a cikkekre, és igen, emlékeztek jó pár fogalomra, volt olyan cikk, amelyre különösen szeretettel emlékeztek. Megnyugodtam. Jó ez így. Akkor a nagy rohanás közepette, álljunk meg, és adjunk nekik információt, majd kérdezzük vissza.
Így átmegy:)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.