Új módszert ajánlok. Kicsit rizikós, de egyszerűen változni kell a korral, az oktatásnak is. Nincs mese. Az új kor hallgatói materialisták, azonnali tudásra vágynak, és mindenféle hitelességre éhesek. Google-n 5 perc alatt utánanéznek az oktatónak, értékelik és majd e szerint hallgatják, vagy nem...

Szoktak hívni engem trainingek tartására is, különböző témákban: módszertani, kutatási, avagy Z generációs. Mint oktató nekem, néha talán jobb is, hozzáértő közönségnek beszélni. Látom szemükön azonnal, hogy miképp fog ebből a tudásból előnyt kovácsolni cége, vagy maga számára. Oktatónak is nagyszerű dolog, kicsit elszakadni a fiataloktól, és együtt alkotni menedzserekkel, vagy valódi piaci problémákat megoldani.

Marketingkutatás tantárgyat örököltem meg idén. De már volt egy szép hosszú training előadássorozatom Módszertanhoz. Összevetettem a könyvvel, osztottam-szoroztam, frissítettem, majd bevittem órára a feldúsított training előadásokat.

 Majd elhangzott tőlem a kulcsmondat:

A félév során egy üzleti módszertani előadássorozatot egészítettem ki számotokra, úgyhogy tekintsétek úgy, mintha több 10 000 ft-os trainingen vennétek részt a félév során.

Innentől kezdve, mint a kisangyal, a hallgatók jegyzeteltek, figyeltek és kérdeztek, követték az előadásokat. Ha már mások ennyit fizettek ezért, mi meg most ezt itt megkaphatjuk...Megváltozott a viselkedésük, mintha én mint marketing oktató sosem alkalmaztam volna saját diszciplínámat magamra :).

Mi a tanulság?

Add el magad! Igen, megváltozott a közönség, de ennek a változásnak ellenmenni felesleges. Tapasztald meg, ebben a megváltozott világban, mik a szabályok és aszerint játssz!

 PS.: Mi különbözteti meg az oktatót a színésztől? Az oktató ismeri név szerint a közönségét. 

Oktatóként fogós, ravasz kérdés, hogy az előre elkészített, minden félévben frissített ppt-t tegyem lehetővé, hogy a hallgatók lássák, letöltsék vagy ne...? Természetesen minden évben kötelező irodalmat meghirdettem, de egyszerűen a fogalmazásokból kirítt, hogy nem ment át, hogy nem érti, mit ír le...

Ahogy előző posztban írtam, rendkívül nehéz emellett a környezet mellett, hogy mire, és hogyan készítem fel a legjobban a hallgatókat. 

Idén úgy döntöttem, hogy a hallgatók nem láthatják a ppt-ket. Volt is nagy sírás-rívás az órán. Nem könnyítem meg a dolgukat, hogy azon pontok, amely egy előadónak vonalvezetésre jó, azokat ész nélkül bemagolják a hallgatók. Én tudom, mi a kitöltő anyag, mit és hogyan kell átadni, mikor kell szünetet tartani, hogy ők is beérjenek. Ez egyéni felelősség, ki így, ki úgy oldja meg. Én most a könyvet kértem. 

A félév során azt vettem észre, hogy egyre több padon jelenik meg a könyv. Egyre többen követik a fejezeteket, könyvvel, plusz jegyzetelik is. (A jegyzeteket volt, aki csoportosan készítette el). Elindult egy kis mozgás, látták, hogy másképp nem megy, akkor saját erőfeszítésből oldják meg. A padokon lévő könyvszaporulatnak örültem.

A képet egy hallgatói csoportban olvastam. Mi a fontos, hogy eljusson az információ, vagy hogy legálisan jusson el? Fénymásolat, beszkennelt könyv pdf-n való eljuttatása árán? Lásd: kép.

Sajnos így is még magas a bukásarány, mert a könyv tudása mellett, szeretem elgondolkodtatni a hallgatóságot, élje bele magát a gazdasági szerepkörbe, szituációba, vagy elemezzen szakmai cikket... És ezen zh kérdéseknél sokan elvéreznek...

Mivel idén egy másik újdonságot is bevezettem, a külön szakmai hosszabb cikkek olvasását, így több oldalról is próbáltam erősíteni mind a szakmai anyag elsajátítását, mind a gondolkodást. Főleg menedzsment tantárgyak esetében, és a tudás mértékét sem jelentheti csak a száraz anyag esszészerű, vagy tesztes formájának bekérése. 

Magam örültem annak, hogy ennyire elszaporodott - így vagy úgy- a könyv a padokon. Általános trend a fiatalok közt, hogy egyre kevesebben és keveset olvasnak szakmai vagy szépirodalmat. Véleményem szerint azon személyek lesznek a jövő vezetői, kulcsemberei, akik nem restellnek szabadidejüket eme aktív tevékenységgel tölteni. És ha kell, magam mesterségesen alakítom úgy, hogy olvassanak.

Mivel az oktatás emberről-emberre ható szolgáltatás, az az alapaxióma, amit én követek, az az, hogy keltsük fel a tantárgy iránt a hallgatóság figyelmét! Amint beszélek, gyakorlati példát is hozok, plusz minden előadásban elhangzik 5-6 szakdolgozat, vagy TDK témakör, amelybe később be tud kapcsolódni (voltak hallgatók, akik okosan ezeket folyamatosan lejegyzetelték:) Azzal, hogy egyesszám első személyben tartom az előadást a saját tapasztalataimról, úgy vélem, hogy a hallgatóság látja, hogy a gyakorlatorientált menedzsment tantárgyról miképp nyilatkozom, milyen relációban állok. Magamat valamennyire extrovertáltnak tartom, ezért maradtam oktatói pályán, de én is néha rosszul vagyok mint előadó, mikor észreveszem, hogy saját magamról papolok. De egyszerűen kell, a hitelesség és a tisztelet kivívása miatt. Tudniillik bármely hallgatóság 2-3 mp alatt eldönti, hogy értesz-e ahhoz, amiről beszélsz, vagy sem.

Kérdések, felvetések, oktatói szcenáriók:

Miképp kérhetjük számon a tudást? A legkeresettebb SzentGrál mind közül, miképp lehet valami mindenki számára elfogadott és betartott tudásmérő eszköz???

1, Legyünk célorientáltak, mint hallgatóink, és annyit adjunk át, amennyi kell a zh kérdés megválaszolásához elegendő?? (A hallgatók rendelkeznek a zh -sorokkal, jól ismerik kütyüvilágot és kifotózzák hipp-hopp vizsgán. Velem is megtörtént :(( ). Külön FB csoportok vannak mind évfolyamra,  mind tantárgyra vonatkozóan. A zh-transzparencia idejét éljük. :)

2, Vagy adjuk vissza pontosan a tankönyvet, a kötelező irodalmat? (amit az első pont felülbírál, ha rendszeresen ugyanazokat a tesztsorokat, vagy kérdéseket alkalmazzuk). PS: tesztek az elsők, amelyek kikerülnek a hallgatókhoz. Habár az oktató szempontjából a legkönnyebb előállítani egy tesztet, hamar is lehet javítani, de egyszerűen, ha oktatni szeretnénk tudást átadni, akkor némileg felesleges a teszt, mert csak az eszközt látják benne és nem a gondolatokra figyelnek. Ezek után pedig kérdezzük ki a könyvet? Felsorolás, cella, definíció szakszavak. A diák elolvassa a tankönyvet, de talán nem tudja értelmezni, csak a memóriájára hagyatkozik...

3, Vagy ötvözzük az első kettőt üzleti gyakorlattal? Magam rendszeresen alkalmazom, a valódi üzleti probléma, brief hallgatói megoldását, és értékelését az üzleti probléma kiírójával. Így én is, hallgatók is, és talán a megbízó is nyer. A jegy részét képezi a gyakorlati leadott megoldás, második részét pedig szakirodalom elsajátítása teszi ki. Így a kecske is jóllakik, és  a káposzta is megmarad:) Persze, ez ismét több feladatot ró az oktató számára, egyeztetés és szervezés tekintetében. De így elsőrendű információt tud meg egy piacról, kapcsolati tőkéje szélesedik. 

4, Vagy tanítsuk meg gondolkodni? Írni, olvasni?  Igen, ez a legnehezebb feladat. Abban a szektorban, alkalmazott tudományterületben kezdjen el gondolkodni, amelyet épp most vázolok fel neki? De a matekot is azonnal alkalmazzák, sőt a nyelvtudást is! Ismerik az alapfogalmakat a tantárgyban, képesek elengedni magukat és gondolkodni. Igen, a ceteris paribus közgazdaságtani kötöttség még béklyóba köti sokukat. Corvinus államvizsga után mentem ELTE-re felvételizni, és felvettek. Nem tudtam, nem mertem kihagyni eme remek lehetőséget. A korábban említett ceteris paribus elv helyett az ELTE-n saját magamnak kellett definíciót megfogalmaznom, vagy a tucat szakértő meghatározásaiból választanom. Szakadék szélén éreztem magam, teljes bizonytalanság, se a megszokott tankönyv, se a megdönthetetlen alapfogalmak... Megtanultam így is gondolkodni, véleményt formálni. Mindig állítom, hogy életem egyik legjobb és leggyümölcsözőbb választása volt. Azontúl, hogy remek embereket ismertem meg:) Visszafelé, bölcsésztudományból, gazdaságtudományi felsőoktatásba lépni, hard core...minden tiszteletem :)

Visszatérve az eredeti gondolathoz, az alsó-, és középiskolás oktatók már érzik, talán felsőoktatási kollégák is,  hogy egyre jobban egymásnak feszülnek az érdekek, tágul és komplexebb az a tudás, amit át kell adni, és szűkül a motiválási eszköztár stb. stb. (Egy poszt erejéig az oktató etikai felelősségéről is írok majd. Amit nem oktatnak sehol, mert ez emberi és egyedi. És sehol sem mérik.)

És ez a mostani felsőoktatási korosztály, igen értelmes, jól tájékozott, de elsősorban kritikus közönség.

Néha másban sem gondolkodom, csak abba, hogy mint oktató, felkent papokként hirdetjük a tudomány igéjét. El kell juttatni a gondolatokat. Ha kell élőszóban, ha kell olvasmányok által. Mert még nem ismerjük a Mátrix majd beveszed a kapszulát módszert. 

Évek óta küszködöm a Médiagazdaságtan tantárgy buktatóival. Rengeteg információ, piaci ismeret, gazdasági ismeret szükséges a tantárgy elvégzéséhez. És hiába állok kint és mondom nektek fennhangon, készüljetek, mert gond lesz, készüljetek, mert bukás lesz. A szó elszáll, de a jegyek száradnak a papíron... (persze az élőbeszédnek is csak a 7%-a a verbális szavak füzére, a többi a metakommunikáció. Ezért kapom gyakran, hogy jók voltak az előadások, jól éreztem magam (ami már jel arra, hogy lehet egy oktatási órán jól érezni magad, nem paradoxon- A szerk.:)

Minden évben próbálok, valami újat, valami reformot bevinni, hátha az megtöri a jeget, és a bukásarányt. Idén, ebben a félévben, farkasszemet néztem velük és az információhalmazzal is. Minden egyes előadásra előre felvittem egy hosszabb cikket, amely az adott nap témájához kapcsolódik, és nincs benne a könyvben (friss cikk Infokommunikációs Jog, Média, Műhold Kábel írásai), így kiegészítő jelleggel árnyalja  a képet, még egyszer visszavezeti az olvasókat a hallottakhoz. 

Nem, nem szerettem volna, ha otthon elolvassa, az sosem jön be. Annyit kértem tőlük, hogy minden órára hozzák be kinyomtatva. Mivel év elején csoportokba osztottam őket, így minden csoportból gondoskodtak a példányról (csoportbeosztás szemináriumi aktivitás értékeléséhez  kellett, mert az is egy érzékeny pont, de arról majd később másik posztban írok).

 Tehát, mit is csinál a 21. században az oktató, ha megérti, hogy másképp nem megy, maga kontrollálja, hogy bemegy-e az információ... És igen, szépen, előttem mindenki elolvasta a cikket. Együtt, egy időben, egymás tempóját figyelve. Majd trükkös kérdésekkel a csoportokat megmozgatva, visszakérdeztem az anyagot. Igen, elvett értékes időt a szemináriumból, de a réven többet nyertem, több percnyi figyelmet olyan irodalom számára, ami sosem jutott volna el hozzájuk. Most rákérdeztem plusz pontért zh-ban ezekre a cikkekre, és igen, emlékeztek jó pár fogalomra, volt olyan cikk, amelyre különösen szeretettel emlékeztek. Megnyugodtam. Jó ez így. Akkor a nagy rohanás közepette, álljunk meg, és adjunk nekik információt, majd kérdezzük vissza.

Így átmegy:)

Többségükkel a középiskolában találkozunk még, de egyre több számban vannak jelen felsőoktatásban is. Lassan belecsúsznak majd a munkavállalói létbe –kivéve a ma videóvloggereket, celebeket, vagy startuppereket, kik belobbantak a mai munkavállalói térbe, addig a többiek csak (?) az oktatási határokat feszítik. Két hónapja készítettem egy felmérést, amely kapcsán több neves középiskolában oktató kolléga jelentette ki, hogy nekik tulajdonképpen egy olyan tanfolyamra lenne szükségük, ahol megértenék a mai fiatalokat. Ők azt állítják komoly változásnak vagyunk tanúi. Nem értjük őket, nem így szocializálódtunk, nem egy nyelvet beszélünk, állítja a 30 éves tapasztalattal rendelkező oktató (fordított szocializáció).

Már a középiskolai oktatók számára teljesen látható a globális nemzedék, globális életüket behálózó eredendően kommunikációból adódó probléma, avagy lehetőség (minden változás gondot és lehetőséget vet fel egyszerre).

Z generációra jellemző (Pais, 2014)[1]:

• internethez kötött, „bedrótozott” nemzedék
• jó intellektus okosak
• igen fejlett probléma megoldó képesség
• kiváló technikai érzék
• erős gyakorlatiasság, jó absztrakció
• jó figyelemmegosztás
• szimultán több médium felhasználói
• elidegenedés a környezettől
• virtuális közösségek tagjai
• konfliktuskezelési készség hiányos
• indulatkezelési nehézségek, agresszió
• magány-szorongás-depresszió esélye nő

Tapscott pedig egyenesen netgenerációnak nevezi őket, és kiemeli tudásszomjukat, és türelmetlenségüket.

A kommunikáció funkció felerősödött. Nemcsak az egyesült államokbeli példaként lehet emlegetni, egy–egy téves, vagy rossz céges mondatot, tevékenységet, hanem itt saját hazánkban is érezhető a (vállalati) kommunikáció fontossága, lásd napokban az Édes Hotel rossz válságkommunikációja.

Visszautalva saját kutatásaimra, azt vettem észre, mintha a fiatalok a kommunikáció gyorsaságát, a nyilvánosságát (bárkinek, bármiről, bármit írhat), és a participációt, a részvételi lehetőséget (ahogy más területen-a gazdasági területen- már lezajlott, hiszen a pénz a Pareto hatékonyság elven elmozgatta) egyszerűen érvényesnek tartják az élet, NEM közösségi média felületeire is: azonnali kérnek emailt, választ, beleszólnak, hozzászólnak bármibe amit hallanak, érzékelnek. Az emberi mértéket, kommunikációs tudás mértéke alapján mérlegelik (sajátos benchmark): gyors vagy, érted –e amit mondok, használod-e, követed-e, posztolod-e stb.?

Magam előző héten tapasztaltam meg eme változás első szelét bőrömön. Egy igen erős egyetemen tartottam előadást elsőévesek számára, 18-19 éveseknek. Az előadásom az újmédiás üzleti modellekről, share economy-ról szólt. Trendy, fancy témákkal szólítottam meg őket.

Majd az előadás végén, szünetben, megállított az egyik hallgató, aki egyébként eléggé figyelt és válaszolt a kérdéseimre is, az órán. Vártam, hogy névjegyet, vagy ppt-t kér majd. De nem! Azért állított meg, mert a kezében gyűrögetett kis cetlin lejegyzetelte az egész órán át írt három kritikáját az előadásommal kapcsolatosan és szeretné elmondani nekem. Életében nem látott, bárki lehettem volna, talán MOL kommunikációs vezetője… A kritikái részben elfogadhatóak voltak, nem engedtem kérdezni, és Z generációsnak tartottam a közönséget, ami nem biztos , állította Ő. Magam csak annyit gondoltam, hogy talán azzal, hogy elém áll, megállít és csak elmondaná, milyen kritikákat fogalmazott meg… ezzel igazolta, a fent említett Z generációs mivoltát.

Nem savanyú a szőlő, mielőtt még panaszkodásnak vélnék. Egyszerűen egy megállíthatatlan trend, egy kommunikációs örvény csúszik be a felnőtt-piacra, és tessék a gatyát felhúzni, nem csak az oktatóknak törnek borsot az orruk alá, hanem a munkaadóknak is! Legyünk gyorsak, legyünk képben, kövessük, posztoljunk, avagy pusztuljunk??!

[1] http://tmpkteki.uni-obuda.hu/konferencia/sites/default/files/sitesfiles/generacios_kihivasok_a_szakmai_tanarkepzesben.pdf

Hosszú hallgatás után, a hallgató záróvizsgáját követően elárulta, hogy miképp puskáztak egy éve nálam, néhány évfolyamtársa. Már akkor számomra gyanús volt, az elég magas pontszám, amit elértek...

Kiderült, hogy többen összedobták a pénzt, egy okosórára, amiről információt szedtek le a zárthelyi során. Eddig eltetettem a telefonokat, mostantól az órára, stb. stb. is ügyelni kell...

Mit lehet tenni ilyenkor?

Ahogy korábban is posztoltam, másféle zh kérdéseket kell feltenni, ez a menedzsment tantárgyaknál a legmegfelelőbb, lásd: Ön egy menedzser szituációs posztomat. Avagy a cikkelemzésről írt bejegyzésemet. Mindkét módszer egy másféle üzletszerű, gondolkodást kíván, és nem "visszabüfögteti" a hallgatóval a könyvet, ahogy ez esetben, nem "kikeresteti a kütyün" az épp megfelelő választ.

Több éve próbálkozom minél közelebb hozni a hallgatók számára az elhangzó anyagot. Mint lelkes oktató, megpróbálok mindig valami újdonsággal előrukkolni, hátha az segíti majd az anyag elsajátítását. 

Kommunikáció és médiakutatás tantárgy alkalmával, sokadszorra (mert nemcsak ebben a keretbe oktattam) próbáltam felvázolni a FÓKUSZcsoportot,  mint kvalitatív módszertani alkalmazást. Aztán arra gondoltam:

"Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem." Konfuciusz

Módszer:

Azt improvizáltam, hogy a további mit kell tenned, hogy kell érezned, mire kell figyelned mondatok helyett, inkább felállítottam őket, csoportba osztottam őket, megfigyelő, részt vevő, moderátor és asszisztens. És kész a színpad!

Olyan témát választottam, amiről mindegyikük szívesen beszélt.

Output:

Ahelyett, hogy különféle szerepek, és mikor mit kell tenned majd lépéseket magyaráztam volna el, miközben nagyokat ásítanak, ahelyett beleélték, átélték mindezt. 60 perces volt a fókusz és még jutott arra is idő, hogy utána megbeszéljük az átélt élményeket, szerepeket. Mi tetszett, és miért, melyik szerepben, mit jegyeztünk fel, milyen jó végszavak voltak, hogyan tudjuk összefoglalni, és lezárni. 

Merjünk nagyban gondolkozni, adjuk meg nekik is a lehetőséget a saját tapasztalatra!

Folytatnám azon zh-feladatok sorát, amivel talán minden egyes alkalommal, más - nem másolható, vizsgasort lehet alkotni, és még arról is kapunk visszajelzést, hogy az adott közgazdász hallgató érti, amit olvas. :)

Menedzsment tantárgyak oktatásánál, óhatatlanul folyton üzleti problémákról beszélünk oktatás-ismeretátadás folyamatában, pl: eladták, átvették, csökkenő forgalom, növekvő kereslet, változó piac...

Egyszerűen a ceteris paribus és Pareto-hatékonyság fogalmak szitokszónak hangoznak, ha valaki mai "piacra", menedzsment -közeli tantárgyat próbál átadni.  (Ez a gyors piaci változás nemcsak a tanítandó elméletet változtatja, de magam mint sok kollégám, azzal szembesülök, hogy minden FÉLÉVben változtatom, újraírom a ppt-ket. Egyszerűen eljár felette az idő. Menedzsment tantárgyak - nem egzakt tudomány része. Kész. Tudomásul kell venni, és ma is azzal szembesülök, hogy e héten még a következő féléves Médiagazdaságtan előadásaimat is újraírom)

MÓDSZER:

Nos, hogyan is lehetne mindazt az energiát, ismeretet átadni, amit felhalmozok az órán? A blogok, weboldalak ismertek, jó pár hallgató tudja és olvassa is a napilapokat (erről persze majd egyszer máshol nyilatkozom :). De ezt párosítani kellene. A zh-sorokban feltüntettem egy új kérdést, amely úgy kezdődik: Ön egy XY menedzser (tantárgynak megfelelően), az Ön cége (kis-közép-nagy-multi), az Ön terméke (magasan-alacsonyan pozicionált), és a következő szituációban van a cég (új termék, nemzetközi stb.), amit megkíván az adott tantárgy.

OUTPUT:

Hallgatói reakciók:

-ismét csak sokkot kapnak, az én személyes szubjektív véleményemre van szükség?

-erre miért nincs könyv?

-vázlatszerűen, vagy mondatba foglaljam a véleményem?

És mégis az erre adott pontok, és hogy megfelelt-e a válaszuk az egyik legfontosabb kérdés a zh megtekintés során. Igen, ez is sok energiába kerül az oktatótól, hogy kialakítson szituációkat, és egyenként értékelje a hallgatói reakciót. Viszont, így tökéletes kvalitatív szöveget kap arról, hogy mi az, ami átment a hallgatóknak, mi az, amit az elméleten túl elsajátított (nehéz szembenézni).

 Oktassunk élvezetesen! Továbbadom, hogy neked is legyen öröm!

Most nem oktatási módszert javaslok, hanem tudást-mérő zh feladatot, eszközt ajánlok. 

Még az egyetemi éveim alatt alkalmaztunk egyik tantárgyunknál cikkelemzést a zh sorban. Kapott a delikvens az adott tantárgynak megfelelő tartalmú cikket és el kellett helyeznie, elemeznie. Persze nem nyelvtani, stílusbeli, vagy mondatelemzést vártunk.

A hallgató szakaszai ezen feladat értelmezésében:

Első lépésben, megijed a hallgató: olvasnom kell?, második szakasz: kíváncsiak a véleményemre? harmadik lépés: képes vagyok-e olyat írni, ami hasznos összefoglalója a cikknek?

Már általános iskolában megtanultunk szöveget értelmezni. Valóban az oktatónak is fel kell írnia saját magának, hogy milyen címszavakat vár vissza, milyen trendről, folyamatról, stb. Már több éve használom ezt az eszközt, és kiterjesztettem, minden tantárgyra, amit oktatok. Hallgatók megkapják, azon blogoldalak, weboldalak listáját, ahonnan veszem a szakcikket. Olvassanak, friss, ropogós híreket! Talán valami olyat is olvasnak, ami elindít bennünk egy gondolatot, szakdolgozatot, TDK dolgozatot. 

És végül, de  nem utolsósorban: minden zh sor tökéletesen különbözik! :) Nem másolható :) - lásd alábbi kép:

Igen, a cikkelemzés mind a két szereplőtől sokat vár el. De talán így jobban visszatükröződik a félév teljesítménye.

A következő posztban, az általam alkalmazott másik zh feladat jön: Ön egy marketing menedzser.... kezdetű

Oktassunk élvezetesen! Továbbadom, hogy neked is legyen öröm!

Mindig bajban van az előadó, oktató, training vezető, ha száraz anyagot akar a hallgatóságnak átadni. Ha sok ismeretlen szó van az előadásában, akkor a harmadiknál búcsút inthet. Fül bezár, mobil-tablet felnyit (magam nem engedem az újmédiás eszközök használatát az órámon- erről majd később írok), vagy a hallgatóság gondolatai már a "mit kell ma még csinálnom" felé indul el. Tehát elveszett. Ha már az első 5 percben történik mindez, akkor a következő egy órában, totál mindegy miről tárgyalunk, mert az egész például az egész első 5 percre épül.

Egy roppant hatásos módszert javaslok.

MÓDSZER:

mozaik, vagy szakértői mozaik. Ezt is a kooperatív oktatási módszerekből vettem át (Dinya, 2013), és próbáltam ki a mester szakos hallgatóimon. Integrált marketingkommunikációt oktatok számukra, és szerencsétlenségükre,  - többek közt- saját cikkeim alkotják a kötelező irodalmat, amin át kell magukat rágni. Levelező képzésekhez ezt a módszert javaslom, mert csak ritkán látod a hallgatóságot, és sokszor vissza kell utalni a korábban elhangzott anyagra. Tudtam, hogy nehéz lesz számukra nemcsak az aznapi délután, de a szakirodalom elsajátítása, így ehhez a módszerhez fordultam.

A kiadott anyagot, annyi részre kell bontani, ahány csoportot alkotsz, én három részre szedtem, három csoport volt, három taggal, minden csoportban. A-B-C csoport, A1-A2-A3, B1-B2-B3, C1-C2-C3 tagokkal. Tehát minden csoport egy részt kapott az "száraz anyagból" tehát külön-külön részt, a cikk elejét, közepét, végét, amit közösen feldolgoztak, megbeszéltek. Erre adtam 20-25 percet. Majd megkértem őket, hogy úgy üljenek le, hogy csoportosan, és mind a három csoportban legyen az A-B-C csoportokból, például: A1-B1-C1  egy tag, aki csak a saját részét mondja el, tehát a cikk elejét, közepét, végét. És erre is adtam 20 percet.  

OUTPUT:

Eszeveszett munka alakult ki, mindenki értelmezett, tárgyalt, olvasott, készült. Majd amikor összeültek a három csoportból, mindenki elmondta, mit és miről olvasott - ha bármi gond lett volna időközben ott voltam, megoldani azt. Aznap délután a többi idősávban könnyen tudtam haladni, mert már egyszer látták, hallották, átvették közösen az irodalmat, sőt kipipáltam számukra egy kötelező szakirodalom értelmezést is. 

   Oktassunk élvezetesen! Továbbadom, hogy neked is legyen öröm!