Félévkezdés van. Ilyenkor már én is, zsizsikes állapotba kerülök, vajon, kiket tanítok majd, vajon kikkel találkozom. :) Hallgatók már kevésbé oly lelkesek mint én, ezt a kezdeti nehéz időszakot lehet leküzdeni egy játékos tantárgykezdő órával. Száraz tematika és saját magam hosszas bemutatása helyett, magam szóasszociációs játékkal szoktam kezdeni. Tehát, megkérdem az első hallgatót, hogy mi jut eszébe, mikor meghallja a tantárgy nevét. Az első gondolatot mondja el (azért valamennyire kapcsolódjon a témához - szakhoz pl.: én esetemben gazdaságtanhoz).
Ennek az a lényege, hogy nemcsak feltérképezed mit tudhat a hallgató, vagy a veled szemben ülő, arról a témáról, amit viszel, hanem sorban el is mondhatod érintett szavakon keresztül, hogy igen ezek mikor és mely fejezetnél lesznek megjelenítve. Milyen témák merülnek fel, milyen előző témakörökre építhető.
Maga a szóasszociációs játék már a Rudas (Delphi örökösei) könyvben is szerepel. Semmi ördöngős sincs benne, de meg kell teremteni hozzá a megfelelő hangulatot (száraz, tárgyilagos hangon nem lehet játékba invitálni a közönséget :).
Tegnap gyerekanimátorkodáshoz is alkalmaztam ezt a módszert. Olyan szülinapra hívtak, ahol több gyermek nem ismerte egymást, így azt találtam ki, hogy körben állunk és egymásnak dobják a labdát. Aki elkapja a labdát az elmondja a keresztnevét és egy rá jellemző dolgot (mi a kedvenc színe, száma, étele, itala stb.). Így nemcsak egymás nevét tudják a játék végére, hanem kicsit jobban is megismerhetik egymást. Persze nem kell örökkévalóságig játszani ezt, mert hamar megunják. Tehát ott magukra értelmeztem szóasszociációt!
:)
Output:
Már évek óta így kezdem a félévet. Sokat tanulok abból, hogy ki-mit -tud kapcsolni az adott tantárgyhoz. Rájövök, hogy mi az, amit elméletben nem ismernek (elfelejtettek, vagy kimosta a nyár). Tudom, hogy mire kell majd fókuszálni. ÉS közben nem utolsósorban felszabadultnak látom a hallgatókat, hogy játékosan is, de muszáj összpontosítaniuk a témára. Hogy figyelni kell, mi hangzott már el egyszer, mert kétszer ugyanazt nem ér mondani, hogy nézik, hogy mely az az irány, ami jó, amit megdicsérek.
Továbbadom, legyen neked is öröm!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.