Fel vagyunk készülve a Z generációra?

Többségükkel a középiskolában találkozunk még, de egyre több számban vannak jelen felsőoktatásban is. Lassan belecsúsznak majd a munkavállalói létbe –kivéve a ma videóvloggereket, celebeket, vagy startuppereket, kik belobbantak a mai munkavállalói térbe, addig a többiek csak (?) az oktatási határokat feszítik. Két hónapja készítettem egy felmérést, amely kapcsán több neves középiskolában oktató kolléga jelentette ki, hogy nekik tulajdonképpen egy olyan tanfolyamra lenne szükségük, ahol megértenék a mai fiatalokat. Ők azt állítják komoly változásnak vagyunk tanúi. Nem értjük őket, nem így szocializálódtunk, nem egy nyelvet beszélünk, állítja a 30 éves tapasztalattal rendelkező oktató (fordított szocializáció).

Már a középiskolai oktatók számára teljesen látható a globális nemzedék, globális életüket behálózó eredendően kommunikációból adódó probléma, avagy lehetőség (minden változás gondot és lehetőséget vet fel egyszerre).

Z generációra jellemző (Pais, 2014)[1]:

• internethez kötött, „bedrótozott” nemzedék
• jó intellektus okosak
• igen fejlett probléma megoldó képesség
• kiváló technikai érzék
• erős gyakorlatiasság, jó absztrakció
• jó figyelemmegosztás
• szimultán több médium felhasználói
• elidegenedés a környezettől
• virtuális közösségek tagjai
• konfliktuskezelési készség hiányos
• indulatkezelési nehézségek, agresszió
• magány-szorongás-depresszió esélye nő

Tapscott pedig egyenesen netgenerációnak nevezi őket, és kiemeli tudásszomjukat, és türelmetlenségüket.

A kommunikáció funkció felerősödött. Nemcsak az egyesült államokbeli példaként lehet emlegetni, egy–egy téves, vagy rossz céges mondatot, tevékenységet, hanem itt saját hazánkban is érezhető a (vállalati) kommunikáció fontossága, lásd napokban az Édes Hotel rossz válságkommunikációja.

Visszautalva saját kutatásaimra, azt vettem észre, mintha a fiatalok a kommunikáció gyorsaságát, a nyilvánosságát (bárkinek, bármiről, bármit írhat), és a participációt, a részvételi lehetőséget (ahogy más területen-a gazdasági területen- már lezajlott, hiszen a pénz a Pareto hatékonyság elven elmozgatta) egyszerűen érvényesnek tartják az élet, NEM közösségi média felületeire is: azonnali kérnek emailt, választ, beleszólnak, hozzászólnak bármibe amit hallanak, érzékelnek. Az emberi mértéket, kommunikációs tudás mértéke alapján mérlegelik (sajátos benchmark): gyors vagy, érted –e amit mondok, használod-e, követed-e, posztolod-e stb.?

Magam előző héten tapasztaltam meg eme változás első szelét bőrömön. Egy igen erős egyetemen tartottam előadást elsőévesek számára, 18-19 éveseknek. Az előadásom az újmédiás üzleti modellekről, share economy-ról szólt. Trendy, fancy témákkal szólítottam meg őket.

Majd az előadás végén, szünetben, megállított az egyik hallgató, aki egyébként eléggé figyelt és válaszolt a kérdéseimre is, az órán. Vártam, hogy névjegyet, vagy ppt-t kér majd. De nem! Azért állított meg, mert a kezében gyűrögetett kis cetlin lejegyzetelte az egész órán át írt három kritikáját az előadásommal kapcsolatosan és szeretné elmondani nekem. Életében nem látott, bárki lehettem volna, talán MOL kommunikációs vezetője… A kritikái részben elfogadhatóak voltak, nem engedtem kérdezni, és Z generációsnak tartottam a közönséget, ami nem biztos , állította Ő. Magam csak annyit gondoltam, hogy talán azzal, hogy elém áll, megállít és csak elmondaná, milyen kritikákat fogalmazott meg… ezzel igazolta, a fent említett Z generációs mivoltát.

Nem savanyú a szőlő, mielőtt még panaszkodásnak vélnék. Egyszerűen egy megállíthatatlan trend, egy kommunikációs örvény csúszik be a felnőtt-piacra, és tessék a gatyát felhúzni, nem csak az oktatóknak törnek borsot az orruk alá, hanem a munkaadóknak is! Legyünk gyorsak, legyünk képben, kövessük, posztoljunk, avagy pusztuljunk??!

[1] http://tmpkteki.uni-obuda.hu/konferencia/sites/default/files/sitesfiles/generacios_kihivasok_a_szakmai_tanarkepzesben.pdf