Hogyan készítsem fel a hallgatókat? És mire?

Mivel az oktatás emberről-emberre ható szolgáltatás, az az alapaxióma, amit én követek, az az, hogy keltsük fel a tantárgy iránt a hallgatóság figyelmét! Amint beszélek, gyakorlati példát is hozok, plusz minden előadásban elhangzik 5-6 szakdolgozat, vagy TDK témakör, amelybe később be tud kapcsolódni (voltak hallgatók, akik okosan ezeket folyamatosan lejegyzetelték:) Azzal, hogy egyesszám első személyben tartom az előadást a saját tapasztalataimról, úgy vélem, hogy a hallgatóság látja, hogy a gyakorlatorientált menedzsment tantárgyról miképp nyilatkozom, milyen relációban állok. Magamat valamennyire extrovertáltnak tartom, ezért maradtam oktatói pályán, de én is néha rosszul vagyok mint előadó, mikor észreveszem, hogy saját magamról papolok. De egyszerűen kell, a hitelesség és a tisztelet kivívása miatt. Tudniillik bármely hallgatóság 2-3 mp alatt eldönti, hogy értesz-e ahhoz, amiről beszélsz, vagy sem.

Kérdések, felvetések, oktatói szcenáriók:

Miképp kérhetjük számon a tudást? A legkeresettebb SzentGrál mind közül, miképp lehet valami mindenki számára elfogadott és betartott tudásmérő eszköz???

1, Legyünk célorientáltak, mint hallgatóink, és annyit adjunk át, amennyi kell a zh kérdés megválaszolásához elegendő?? (A hallgatók rendelkeznek a zh -sorokkal, jól ismerik kütyüvilágot és kifotózzák hipp-hopp vizsgán. Velem is megtörtént :(( ). Külön FB csoportok vannak mind évfolyamra,  mind tantárgyra vonatkozóan. A zh-transzparencia idejét éljük. :)

2, Vagy adjuk vissza pontosan a tankönyvet, a kötelező irodalmat? (amit az első pont felülbírál, ha rendszeresen ugyanazokat a tesztsorokat, vagy kérdéseket alkalmazzuk). PS: tesztek az elsők, amelyek kikerülnek a hallgatókhoz. Habár az oktató szempontjából a legkönnyebb előállítani egy tesztet, hamar is lehet javítani, de egyszerűen, ha oktatni szeretnénk tudást átadni, akkor némileg felesleges a teszt, mert csak az eszközt látják benne és nem a gondolatokra figyelnek. Ezek után pedig kérdezzük ki a könyvet? Felsorolás, cella, definíció szakszavak. A diák elolvassa a tankönyvet, de talán nem tudja értelmezni, csak a memóriájára hagyatkozik...

3, Vagy ötvözzük az első kettőt üzleti gyakorlattal? Magam rendszeresen alkalmazom, a valódi üzleti probléma, brief hallgatói megoldását, és értékelését az üzleti probléma kiírójával. Így én is, hallgatók is, és talán a megbízó is nyer. A jegy részét képezi a gyakorlati leadott megoldás, második részét pedig szakirodalom elsajátítása teszi ki. Így a kecske is jóllakik, és  a káposzta is megmarad:) Persze, ez ismét több feladatot ró az oktató számára, egyeztetés és szervezés tekintetében. De így elsőrendű információt tud meg egy piacról, kapcsolati tőkéje szélesedik. 

4, Vagy tanítsuk meg gondolkodni? Írni, olvasni?  Igen, ez a legnehezebb feladat. Abban a szektorban, alkalmazott tudományterületben kezdjen el gondolkodni, amelyet épp most vázolok fel neki? De a matekot is azonnal alkalmazzák, sőt a nyelvtudást is! Ismerik az alapfogalmakat a tantárgyban, képesek elengedni magukat és gondolkodni. Igen, a ceteris paribus közgazdaságtani kötöttség még béklyóba köti sokukat. Corvinus államvizsga után mentem ELTE-re felvételizni, és felvettek. Nem tudtam, nem mertem kihagyni eme remek lehetőséget. A korábban említett ceteris paribus elv helyett az ELTE-n saját magamnak kellett definíciót megfogalmaznom, vagy a tucat szakértő meghatározásaiból választanom. Szakadék szélén éreztem magam, teljes bizonytalanság, se a megszokott tankönyv, se a megdönthetetlen alapfogalmak... Megtanultam így is gondolkodni, véleményt formálni. Mindig állítom, hogy életem egyik legjobb és leggyümölcsözőbb választása volt. Azontúl, hogy remek embereket ismertem meg:) Visszafelé, bölcsésztudományból, gazdaságtudományi felsőoktatásba lépni, hard core...minden tiszteletem :)

Visszatérve az eredeti gondolathoz, az alsó-, és középiskolás oktatók már érzik, talán felsőoktatási kollégák is,  hogy egyre jobban egymásnak feszülnek az érdekek, tágul és komplexebb az a tudás, amit át kell adni, és szűkül a motiválási eszköztár stb. stb. (Egy poszt erejéig az oktató etikai felelősségéről is írok majd. Amit nem oktatnak sehol, mert ez emberi és egyedi. És sehol sem mérik.)

És ez a mostani felsőoktatási korosztály, igen értelmes, jól tájékozott, de elsősorban kritikus közönség.